Éjjeli kacaj

Ez akár egy horrorfilm címe is lehetne. Tulajdonképpen a téma nem is sokkal vidámabb. Az éjjel, amikor Matyi felkelt a szokásos fél hármas szopcsira (fél hármas szopcsi = szopcsi hajnali 1 és 4 között, ergo csak nagyzoltam) teljesen rosszul lettem: először is megszédültem, majd miközben szoptattam Matyit, elkezdtem izzadni, de nagyon, és éreztem, hogy valami nincs rendben. Janit felkeltettem, mire ő is gyorsan pánikba esett, és megszédült. (mindig megszédül, ha valaki pl. Janka beteg. És mivel én még alig voltam a szeme láttára beteg, miattam most először szédült meg) Persze lerohant és kinyitotta a kazánházban az ablakot, nehogy a hipi-szupi kazánunk miatt legyünk rosszul. Ez az egész, beleértve a beszélgetésünket, és a ki és berohanásokat, a lámpakacsolgatásokat olyan hangosra sikerült, hogy Matyi teljesen felébredt és nem akart visszaaludni. Ezért gondosan befektettük magunk közé, tekintve, hogy szédelegve egyikünk sem akart a kiságyához rohangálni és cumit dugdosni a szájába. Miután kb. ötször megkérdeztem Janit, hogy biztos-e benne, hogy nem fekszik rá a gyerekre, kicsit megnyugodtam. Közben persze többször bukott is Matyi, ezért újra kapcsolgattuk a villanyt. Mindennek eredményeképpen mikor utoljára felkapcsoltuk Matyi már kacagott a műsoron, ami egyre távolabbi kilátásba helyezte azt, hogy valaha is el fogunk aludni újra. Végül sikerült és 6-kor a borzalmas ébresztőre riadtunk. Brrrrrrr!