Várakozás

Miután a legutóbbi (múlt hét csütörtöki) áramlásos ultrahang eredménye nem volt a legjobb, az orvos visszarendelt mára. Kicsit tartottam a mai naptól, mert tudtam, hogy ha nem lesz jó az eredmény, akkor akár még ma is megszülethet Matyi. Tegnap töltöttem a 37. hetet, és Matyi szép nagy baba, de azért még egy kicsit váratlanul, vagyis inkább lelkileg felkészületlenül ért volna a dolog. Node ma az eredmények nagyon is jók voltak, ezért nem kell izgulnom. Minden rendben, tehát szerintem van még legalább 1, de még az is lehet, hogy 2 hetünk így együtt. És én nem bánom, hiszen édes a várakozás.

Matyi

A legutóbbi bejegyzésem Matyiról az volt, hogy Matyi milyen rendes baba. Hát ez még mindig igaz, amennyiben ez azt takarja, hogy folyton mozog. Egyszerűen nem tudom felidézni pontosan, de szerintem Janka nem mozgott ennyit a pocakomban. Ez az egyik különbség. A másik az, hogy én sem vagyok ám a régi, sokkal nehezebben viselem az egész terhességet. Folyamatosan fáj valamim: szeméremcsont, csípőcsont, alhas... És mindez felváltva! Az éjszakai alvás sem olyan egszerű: csak a jobb oldalamon tudok aludni. Ugyanis ha megkísérlem, hogy bálnatestemet hangos jajgatások és hasogató fájdalmak között átdobjam a másik oldalra, rögtön akadályba ütközök. Ez az akadály pedig maga Matyi, aki egszerűen nem bírja elviselni, ha a bal oldalamon fekszem. Rögtön elkezd piszkálgatni, rúgdosni. Szóval a nem kis erőfeszítésem, hogy átgördüljek a másik oldalamra teljesen hasztalan, mert kezdhetem előlről a forgolódást...

Még 5 hét van hátra, és a kellemetlenségektől, valamint a hőségtől elekintve nagyon élvezem a terhességet, főleg a mozgást a pocakomban!

A csendes társ

Rájöttem, hogy alig esik szó Matyiról, aminek az az egyetlen oka, hogy Matyi igen jó fiú. :-) Egyelőre tényleg problémamentesen zajlik a terhesség, persze a magas vérnyomásomtól és a duzzadt lábamtól eltekintve. Nincsenek semmilyen panaszaim, se derékfájás, sem más. Már a 30. héten járunk, de tényleg nem lehet okom panaszra. Továbbra is imádok terhes lenni! Nagyon jó érzés, ahogy mozog, és nagyon izgalmas a készülődés a nagy napra is! Bár most már komolyabb elképzelésem van arról, hogy mi vár ránk a szülés után, és ettől néha összeszorul a gyomrom. A hétvégén összeszereltük a kiságyat és elkészítettem a végső bevásárlási listát is. Azt hiszem ezzel kezdetét vette a nagy hajrá. Néha kétségbeesek, hogy már alig van idő! A napszámláló alapján már csak 77 nap...