Láz

Utálom ezt az érzést! Janka megint lázas. És a nála megszokott módon nem is akárhogyan: ma már többször is súrolta a mágikus 39,5 -ös határt, amikor is én kétségbe esek, és jöhet a vizesruházás, amitől persze Janka is kétségbe esik. Szegénynek annyira hamar felmegy a láza, és olyan makacsan marad magas, hogy igen gyakran kell ehhez a módszerhez nyúlnunk. Kicsit irígykedem Ágira, hiszen ha Luca és Bebe lázas, az max 38,5-öt jelent, és ezt úgy veszi észre, hogy nem olyan élénkek a gyerekek. Hát nálunk Janka rögtön kifekszik, és szegénynek nem áll meg a láza 40-ig. Sokszor van olyan, hogy már legalább kétféle lázcsillapítóval tömtük tele, és még akkor is csak a priznic segít.

Most is ilyen napunk van sajnos: kint esik az eső, Jani délutánra megy dolgozni, Janka meg fekszik, néha alszik, néha mesét néz, de a láza töretlenül az egekben. Ami leginkább aggasztó, hogy ez már a harmadik ilyen eset egy hónapon belül. Délutánra várjuk a doktornénit.

Matyi

A legutóbbi bejegyzésem Matyiról az volt, hogy Matyi milyen rendes baba. Hát ez még mindig igaz, amennyiben ez azt takarja, hogy folyton mozog. Egyszerűen nem tudom felidézni pontosan, de szerintem Janka nem mozgott ennyit a pocakomban. Ez az egyik különbség. A másik az, hogy én sem vagyok ám a régi, sokkal nehezebben viselem az egész terhességet. Folyamatosan fáj valamim: szeméremcsont, csípőcsont, alhas... És mindez felváltva! Az éjszakai alvás sem olyan egszerű: csak a jobb oldalamon tudok aludni. Ugyanis ha megkísérlem, hogy bálnatestemet hangos jajgatások és hasogató fájdalmak között átdobjam a másik oldalra, rögtön akadályba ütközök. Ez az akadály pedig maga Matyi, aki egszerűen nem bírja elviselni, ha a bal oldalamon fekszem. Rögtön elkezd piszkálgatni, rúgdosni. Szóval a nem kis erőfeszítésem, hogy átgördüljek a másik oldalamra teljesen hasztalan, mert kezdhetem előlről a forgolódást...

Még 5 hét van hátra, és a kellemetlenségektől, valamint a hőségtől elekintve nagyon élvezem a terhességet, főleg a mozgást a pocakomban!

No Comment

Szereplők: Ági (29; unokatestvér) és az ő lánya Luca (2,5)

Ági: Luca! Csukd be légyszives az ajtót!

Luca: Nem!

Ági: Luca, kérlek, csukd be az ajtót!

Luca: Nem akajoooooom!

Ági: Luca! Azonnal csukd be az ajtót, mert bejönnek a legyek!

Luca: Nem!

Ági: (Lassan) Csukd be az ajtót!

Luca: Tessék?

No comment

Janka rajzol.

Janka: Rajzoltam egy ebihalat!

Janka: Rajzoltam egy úszó embert!

Janka: Rajzoltam egy úszó padlizsánt!

Hát istenem, így sikerült!

Nyaralás3. - Balatonlellei kitérő

Mivel az Oláh család velünk egy időben érkezett a Balatonra - csak annak a túlpartjára, már otthon megfogalmazódott bennünk, hogy a 3 csajnak mindenképpen ütköznie kell valahol. Mivel a Gabiék kocsija "fosik" (idézet dr. Oláh Gábortól), magyarul eszi az olajat (pedig Gabi szerint az egy német csoda, és nem egy francia vacak mint a miénk!), ezért reggel beültünk a kocsiba és megkerültük a Balatont. A lellei strand majdnem olyan jó, mint az ábrahámhegyi, tiszta homok, viszont nincs árnyék sehol. A csajokat egész nap ki sem lehetett rángatni a vízből, reggeltől estig sellőset játszottak. Panka és Janka voltak Merlia 1 és Merlia 2 (ebből látszik, hogy sajnálták az időt a szerepek rendes leosztására) és a felfújható delfin volt Zuma. Aki lenne olyan tájékozatlan, hogy eme csodás nevek származását nem tudja hová tenni, az pótolhatja itt. Dorka annyira nem vágta ezt a játékot, és amúgy is egész nap didergett, ezért most a "nagyok" voltak összeragadva. Szerintem kb. nettó 4-5 órát tölthettek a vízben, ami azért nem volt gáz, mert tényleg nagyon jó volt az idő, és a víz is kellemes volt. Janka szerint az volt a legjobb az egész napban, hogy ott voltak Pankáék. Talán ezért is tartottam attól, hogy a következő napon hogy fogja lekötni magát majd egyedül a strandon, de sikerült...

Nyaralás 2. - Érkezés Diszelbe

A budapesti kitérő után megérkeztünk Diszelbe. A ház változatlanul gyönyörű és patyolattiszta, amit csak a táj múl felül. Fantasztikus ez a környék. Jani újra megkérdezte, hogy nem szeretnénk-e ideköltözni, és nem tudnám feltétlenül elutasítani az ötletet, annak ellenére, hogy én azért elég röghöz kötött vagyok. Szóval pazar a környék, de ennek ellenére mégis a partra vezetett az első utunk, ahol gyorsan fürödtünk egyet a Balatonban. Jankát persze úgy kellett kirángatni! Persze este mindenki holtfáradtan rogyott az ágyába...

No Comment

Anya (én): Janka, mitől lett fekete a lábujjad? Tiszta kosz!

Janka: Nem tudom! Tényleg fekete. Töröld le!

Anya (én): Nem, töröld le magad, ha összekoszoltad!

Janka: Naaaa, töröld már le!

Anya (én): Mondom, hogy nem! Töröld le te!

Janka: Töröld le most azonnal, vagy megver az Isten!

Nyaralás 1. - Budapest megálló

Hát igen, elkezdődött a várva-várt nyaralás. Pénteken indultunk, de csak Budapestig, akkor Jocónál aludtunk. Ezt a délutánt egy igazi Anna-Peti-Gergős programnak szenteltük: Felmentünk a siklóval a várba, ahol sétáltunk egy nagyot. Persze ehhez át kellett menni a Dunán is, mégpedig az "oroszlános" hídon, amiről Janka azt hitte, hogy csak a mesében létezik. :) És nem ez volt az egyetlen jele annak, hogy igazi vidéki lány jár a nemzetünk fővárosában: nagy szokása mostanában, hogy egy nagy "Hééééjjjj" rikkantással kezdi a mondatait, illetve igen ízesen beszél - no és hangosan is, fél a mozgólépcsőn, és elhitte, hogy az Ikea a svéd McDonald's...