Éneklés Matyinak

Janka ma kitalálta, hogy énekelni fog Matyinak. Persze nagyon halkan énekelt, nehogy illetéktelenek is meghallják. Végül, győzött a kíváncsiságom, ezért rávettem, hogy énekeljen hangosan, miközben majd én jól bedugom a fülem. Hát elhangzott egy számomra ismeretlen anyáknapi dal, és a Mátyás Király mese főcímdala egy furcsa vidéki tájszólásban... "Háromszor repült a koronnna az ígbe, háromszor repült az szíp Mátttyásss fejííííre..."

Janka amúgy egyre többet emlegeti Matyit, ölelgeti a hasamat. Most látom rajta először igazán, hogy tényleg várja a kistesót. Én úgy gondolom, hogy Matyi érkezése tartogat még kellemetlen meglepetéseket Jankának, és ezáltal nekünk is. Remélem, az ezzel kapcsolatos aggodalmaim teljesen alaptalanok. Minden héten elolvasom mostanában a Nők Lapjában Dr. Vekerdy Tamás rovatát, és a múlt héten volt erről szó. A megoldás az, hogy megértőnek kell lenni. Hááááát, én megértem Jankát, hiszen nekem is van egy közel 5 évvel fiatalabb - nem éppen problémamentes - öcsém...

Matyi első ruhája

Ez a cím úgy hangzik, mint egy mese címe. Persze nem az. Csak azt akartam közzétenni, hogy ma hivatalosan is megkezdtük a vásárlást Matyinak. Már kb. 2 hete hajt a vágy, hogy "gyerünk, gyorsan vegyünk meg mindent", hiszen 2 hét múlva elmegyünk nyaralni, és ha onnan hazajövünk, akkor már 33 hetes leszek. Tehát valahol egy kicsit a biztonságra hajtok, de szeretném már, ha a szekrényben sorakoznának a kis világoskék ruhácskák.

Szóval ez a vágy hajtott, amikor elindultunk felmérni a terepet Debrecenbe. Voltunk két helyen is, vettünk egy body-t és egy rugdalózót, mert hogy őszinte legyek elborzadtam az árakon! Ezek után hazajöttünk rávetettem magam az internetre és a Scamp webshop-jából gyorsan rendeltem még body-kat - lényegesen olcsóbban, mint a Brendon árai. Emellett már a múlt héten kinéztem a meskán egy ágyneműt is, és most megbizonyosodtam arról, hogy sem nekem tetszőbbet, sem pedig olcsóbbat nem fogok kapni egyik bababoltban sem, így azt hiszem azt is megrendelem lassan...

A csendes társ

Rájöttem, hogy alig esik szó Matyiról, aminek az az egyetlen oka, hogy Matyi igen jó fiú. :-) Egyelőre tényleg problémamentesen zajlik a terhesség, persze a magas vérnyomásomtól és a duzzadt lábamtól eltekintve. Nincsenek semmilyen panaszaim, se derékfájás, sem más. Már a 30. héten járunk, de tényleg nem lehet okom panaszra. Továbbra is imádok terhes lenni! Nagyon jó érzés, ahogy mozog, és nagyon izgalmas a készülődés a nagy napra is! Bár most már komolyabb elképzelésem van arról, hogy mi vár ránk a szülés után, és ettől néha összeszorul a gyomrom. A hétvégén összeszereltük a kiságyat és elkészítettem a végső bevásárlási listát is. Azt hiszem ezzel kezdetét vette a nagy hajrá. Néha kétségbeesek, hogy már alig van idő! A napszámláló alapján már csak 77 nap...

Szobafogság

Lassan lezárul ebben az évben az egyik legrosszabb hétvégénk. Miután péntek este még vidám fürdőzés és a locsolás közben való hancúrozás, pancsolás volt a program, éjjel már jött a feketeleves: Janka többször ébredt, ami nem is volt csoda, tekintve, hogy Jani kinyomta a szemét. :-) Saját bevallása szerint is brutális volt, amikor Janka inni kért, ő pedig az ásványvizes palacktról akarta letekerni a kupakot, és ekkor az egyik ujja belefúródott a Janka szemébe. Erre Jani megrémült és elejtette az ásványvizet, ami persze beleborult az ágyba. Janka szépen átköltözött hozzánk, és ezért kikapcsoltuk a klímát. Hajnal 3 körül arra ébredtem, hogy Janka hozzámsimul, és kb. 28 fok van a szobában. Erre persze visszaköltöztettük Jankát a saját szobájába, azzal a felkiáltással, hogy már majdnem 5 éves, nem alhat folyton közöttünk! Miután visszament és el is aludt, belémhasított a gyanú: miért is volt Janka olyan forró, amikor hozzámsimult? Lehet, hogy lázas? Hát mit csinálnak a gondos szülők? Felváltva átjárkáltunk puszilgatni a homlokát - egyre rosszab eredménnyel. Kb. 4 óra volt, amikor előkerült a lázmérő és a lázcsillapító is. Azóta felváltva kap algopirin-t, nurofen-t és panadol-t. Ha lejjebb megy a láza, akkor egy kicsit jobban van, és persze menne ki, vagy bárhová. Kint persze tombol a nyár, 35 fok volt tegnap, ami azt jelentette, hogy a házban is borzalmas a meleg: a földszinten volt 27 fok, az emeleten kb. 30, és teljesen tanácstalanok vagyunk, hogy be merjük-e kapcsolni a klímát egy lázas gyerekre? Mi a jobb: a 30 fok vagy a klíma által generált 25? Szerintem ez az amire nincs válasz!

Janka mellett Jani bírta még nehezen a szobafogságot: szegény tegnap délután már 3-kor a legnagyobb hőségben is "kiszökött" az udvarra. Vagdosta a rózsát, rendezte a kutyát, stb. Majd az esti kutyaetetés is igen hosszúra nyúlt, amit persze egy kicsit zokon is vettem. Rövid gondolkodás kelelt hozzá, hogy rájöjjek: könyörgöm, melyik felnőtt férfi bírná jobban egy 4 éves, lázas gyerek és egy várandós nő nyavalygását egész hétvégén egy meleg lakásba zárva, amikor mindenki más a strandon punnyad?

Most nézik a Forma 1-et: (Janka láza közben 38,7 és 38,1 között)

Itt a nyár

Végérvényesen beköszöntött a nyár. Na nem feltétlenül a már lassan egy hete tartó hőségre gondolok, hanem arra, hogy Janka tegnap volt utoljára oviban. Tehát ma volt az első vakációs napunk. Többé-kevésbé zökkenőmentesen zajlott a délelőtt, viszont még mindig nincs elképzelésem, hogy így hogyan fogok délelőttönként dolgozni, mint eddig. Nem igazán értek hozzá, de úgy gondolom, hogy egy Janka korú gyereknek talán már többet kellene önállóan játszania. Ő ugyanis egész nap igényli a társaságomat, alig akad pár perc, amikor elfoglalja magát. Többször is megkérdezte, (először 9 órakor) hogy hol van apa, és miért nem jön még haza. Hát igen, nem nagyon van hozzászokva ő sem, hogy ketten legyünk itthon - apa nélkül.
A hőség persze kitart így a délutáni program egyértelmű: pancsolni a felfújható kerti medencében. Holnap pedig már itt a hétvége! Hurrá!!!

Lovaglás

Tegnap elmentünk lovagolni (újra). Azt hiszem, Janka kezd beleszokni a hosszú kihagyás után. Már nagyon jól megy neki az alapülés, a megfordulás, a majomállás, a guggolás és a mérleg is. Hihetetlen, hogy Janka, aki egy magasabb lépcsőfokról nem mer egyedül lelépni, minden félelem nélkül áll fel egy borzalmasan magas ló hátán menet közben. Persze volt egy kis "baki" is: megcsúszott a lába az egyik felállásnál. Kaptam egy gyors szívinfarktust, de a lovardás csaj megnyugtatott, hogy ez előfordul. Meg is kérdeztem, hogy nem kellene-e Jankának egy gerincvédő, de azt mondták, hogy a lovastornához nem lehet használni. Egyáltalán nem vagyok nyugodt...

Persze nem vittünk fényképezőgépet, de ami késik nem múlik.

Minden kezdet...

Szóval tényleg minden kezdet nehéz. Ez a blog már tavaly karácsonykor megszületett, de ez még csak az első bejegyzés. Azt hiszem az a legnagyobb probléma, hogy túl sok lenne a mondanivalóm, ezért bele sem kezdek...

Azt hiszem egy kicsit szelektálnom kell a témák között. A tervem csupán az, hogy így dokumentáljam az életünket, nem is annyira a mások, mint inkább a saját kedvünkért. Azért, hogy ha később "elővesszük" a korábbi feljegyzéseket, akkor az valamelyest felelevenítse az emlékeket.

Tehát: a blog témája a Czegle család Hajdúszoboszlóról, azaz Jani (apa) Janka (gyerek 1) és Eni (anya) illetve a pocakomban már itt van Matyi (gyerek 2) is. Az ő érkezéséről tavaly karácsonykor értesültünk, és azóta már óriási változáson ment keresztül: a terhességem immár 29. hetét taposom, tehát augusztus végére várjuk a kis jövevényt.